"Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot."

Gabriel Garcia Marquez

Valentin nap... Mit is mondhatnék. Sosem tartottam fontosnak, mert nem a szerelemről szól. Én minden nap szeretlek, számomra minden nap ünnep, melyen azt mondod: "Szeretlek!", és én mindennap azt hiszem, hogy fokozhatatlanul szeretlek, és másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap voltál. És ennél nincs is csodálatosabb dolog.
Amit érzek nem lehet szóban elmondani, mert a szó semmit nem ér, elkopott, gyakran hazug, ellenben az érzés csalhatatlan és igaz. Az érzes az, mely szívedben van, mint a gyémánt ragyog, félted, óvod, amíg meg nem találod azt, aki méltó arra, hogy lássa, érezhesse, megkaphassa, s azután ő féltse s óvja. Az én gyémántom, most távol van. Távol, mert távol van az is akinek odaadtam, s tudom, hogy Ő úgy vigyáz rá, ahogy vigyázna rám ha mellettem lenne... Szeretlek, és szeretni foglak...

" Hogy lehet valakit ennyire szeretni?
  Hogy lehet valakit angyalnak nevezni?
  Hogy lehet, hogy angyal a földre leszálljon
  És mint földi asszony engemet megtaláljon.

  Földre leszálltál és angyal maradtál
  Földi életembõl égit varázsoltál"

Ezzel a szép idézettel zárom mondandóm, sosem voltam a szavak embere. Egy ismeretlen idézetet választottam, Bory Jenő szobrász egyik alkotásából, melyet én nagyon szeretek... és még egy dal, ami a mi dalunk...

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.