Szerelmes levél... hogy valaki ilyet írjon, ahhoz két tényező egyidejű beállta szükséges: Egy pozítív dolog: a szerelem, mint fogalom, és egy negatív: a szerelem alanyának távolléte, a távolság. Bárhogy is nézem, most velem is ez a helyzet:

Annyira szeretlek, amennyire csak szerethet nő egy férfit, távol vagy én mégis minden este veled fekszem, s reggel pedig véled kelek. Velem vagy, gondolataimban a nap minden percében, mégis fáj, hogy nem érinthetlek, nem ölelhetlek magamhoz, már egy jó ideje, és még legalább ennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy újból láthassalak, a közeledbe lehessek és érezzem tested melegét! Hogy mekkora a távolság számokban nemt udom, nem is érdekel, szavakban kifejezni nem lehet! De mit nevezünk távolságnak? Ezt magyarázza meg valaki! Az utak csak utak a földön, a távolság pedig egy megfoghatalan dolog, melyet nem tudunk megmagyarázni, csak érezzük a szívünkben! A távolság az ami most fáj nekem, mindennek az oka: miatta hiányzol nekem olyan rettentően, hogy majd bele szakad a szívem! Az egyetlen dolog, ami élteti, az nem más mint a szerelem! A távolság a szerelem gátja, mégis a szerelem az ami segít elviselni a távolságot!

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.